KARTE DER LANDSCHAFTEN / ZEMLJEVID POKRAJIN / VIDÉKEK TÉRKÉPE, 2019

KARTE DER LANDSCHAFTEN, 2019
Es sind nicht Staaten, es sind nicht Länder, es sind Landschaften.


RESANITA erkunden, ausgehend von St. Anna am Aigen, die Region um das Dreiländereck Österreich, Ungarn und
Slowenien. Auf dieser Reise sprechen sie mit Menschen vor Ort, schließen Kontakte mit BiologInnen und ÖkologInnen
und erwerben Pflanzen – auf bewährte Art, durch Kauf, durch Tausch und als Geschenk. Was sie zu den Pflanzen dazubekommen,
sind Geschichten und Wissen – politische und historische Fakten, botanische und ökologische Informationen,
aber auch persönliche Geschichten und Einsichten in Lebenswelten um drei Grenzen.

Die Künstlerinnen vermerken die Orte ihrer Recherchen, Gespräche und Treffen und zeichnen somit eine erweiterte
Landkarte – eine Karte von Beziehungen – sie finden ein dichtes Netzwerk von Menschen, die über die aktuellen Grenzen
hinaus zusammenarbeiten, und erfahren auch von den Beziehungen zwischen Ereignissen einer bewegten Geschichte
und deren indirekten Auswirkungen auf akute globale Anliegen wie Naturschutz, Ökologie und Klimawandel.
Die Karte der realpolitischen Geschichte überlagert sich mit einer Karte aktueller ökopolitischer Aktivitäten.

Die Protagonisten des Projektes, die ausgewählten Pflanzen, sind hier in St. Anna am Aigen in einer permanenten
Installation gepflanzt. Textlich versehen mit vielschichtigen Informationen sind sie wachsende Ökoskulptur und Teil der
Landschaft, die sie auch repräsentieren.

Das Dreiländereck ist ein Raum mit langer gemeinsamer historischer Vergangenheit, ein Raum der Begegnung verschiedener
Völker, Sprachen und vielfältiger Traditionen, hier grenzen abgelegene und ursprünglich kleinbäuerlich strukturierte
Regionen Österreichs, Ungarns und Sloweniens aneinander. Heute gibt es im zweisprachigen (slowenisch, ungarisch)
Porabje (HU) noch einen kleinen deutschsprachigen Bevölkerungsanteil, Dörfer in Prekmurje (SLO) mit ungarisch- und
slowenischsprachiger Bevölkerung und Dörfer im Bezirk Radkersburg (AT), in denen neben Deutsch vereinzelt auch noch
slowenisch gesprochen wird. Allerdings blickt das Gebiet auch auf eine wechselvolle Geschichte, auf militärische Konflikte
und damit verbundene Vertreibungen zurück und war Jahrzehnte getrennt durch den Eisernen Vorhang, der nicht nur
eine undurchdringliche Barriere zwischen angrenzenden Staaten darstellte und sämtliche regionalen nachbarschaftlichen
Beziehungen unterbrach, hier trennte sich in den Jahren des Kalten Krieges Europa.

Geografisch treffen in dieser Region drei Klimazonen aufeinander und bilden auf kleinem Raum vielfältige Landschaften.
Aufgrund der Abgelegenheit, der langsamen wirtschaftlichen Entwicklung und der nun brachliegenden Grenzstreifen
konnte sich eine große ökologische Vielfalt erhalten. Die Region ist nahezu durchgängig als naturräumliches
Schutzgebiet ausgewiesen.

Pflanzen erzählen von Umständen, Entwicklungen, Bedeutung und Veränderlichkeit ihrer Herkunftsorte. Sie kommunizieren,
passen sich an und bewegen sich fort. Das Vorkommen von Wild- und Zierpflanzen führt zu Zivilisations-,
Sozial- und Kulturgeschichte.

Aus der Verwobenheit von Beziehungs- und politischer Landkarte werden einzelne Pflanzen
konzentriert an einem Ort wie in einem Museumsraum in ihren Besonderheiten gezeigt und Landschaft damit als vom
Menschen beeinflusstes Terrain und Wissensfeld deutlich ausgewiesen.

Die Künstlichkeit einer begrenzten Konstruktion macht auf die tatsächlich stete Veränderlichkeit von Grenzen und die
Absurdität von Ausgrenzung aufmerksam, denn Pflanzen wandern durch Aussamung, lassen sich nicht einengen, verlieren
durch Grenzverschiebungen gleichzeitig staatliche Identitäten, geraten in Vergessenheit und werden neu entdeckt.
Sie scheinen der Geschichte enthoben und erzählen sie gleichzeitig. Sie zeigen auch geografische, politische,
ökologische oder ökonomische Verhältnisse.

In neuer Ausgesetztheit verschränken sie hier zitathaft Geschichte und Geschichten mit der Ermöglichung neuer Bedeutungszusammenhänge, deren Zukunft offen bleibt.

(Elisabeth Fiedler, Leiterin des Institutes für Kunst im öffentlichen Raum Steiermark)



ZEMLJEVID POKRAJIN, 2019
To niso države, niso dežele, temve� pokrajine.


Umetnici RESANITA sta raziskali podro�je ob tromeji med Avstrijo, Madžarsko in Slovenijo, za izhodiš�e pa sta
izbrali kraj St. Anna am Aigen v Avstriji. Na tem popotovanju sta se pogovarjali z lokalnim prebivalstvom, navezovali
stike z biologi/biologinjami in okoljevarstveniki/okoljevarstvenicami ter na preverjen na�in pridobivali rastline
– z nakupom, izmenjavo in kot darilo. Kar sta dobili poleg rastlin, so zgodbe in znanje – politi�na in zgodovinska
dejstva, biološke in okoljske informacije, pa tudi osebne zgodbe in poglede v življenje ob tromeji.

Umetnici sta zapisovali kraje svojih raziskovanj, pogovore in sre�anja z ljudmi, s �imer sta ustvarili razširjen
zemljevid – zemljevid odnosov. Odkrili sta gosto omrežje ljudi, ki �ezmejno sodelujejo, izvedeli pa tudi marsikaj o
povezavah med dogodki v razgibani zgodovini regije ter njihovih posrednih u�inkih na pere�e globalne težave, kot
so okoljevarstvo, ekologija in podnebne spremembe.

Zemljevid realne politi�ne zgodovine se prekriva z zemljevidom sodobnih ekopoliti�nih dejavnosti.

Protagonisti projekta, izbrane rastline, so v kraju St. Anna am Aigen posajene v obliki trajne instalacije. Opremljene
z besedili, ki vsebujejo mnogoplastne informacije, so rasto�a ekološka skulptura in del pokrajine, ki jo tudi
predstavljajo.

Tromeja je prostor z dolgo skupno zgodovinsko preteklostjo, prostor, kjer se sre�ujejo razli�ni narodi, jeziki in
raznolike tradicije. Tu se stikajo odro�ne in prvotno z majhnimi kmetijami poseljene avstrijske, madžarske in slovenske
pokrajine. Danes v dvojezi�nem Porabju na Madžarskem (slovensko in madžarsko govore�em) še najdemo
majhen delež nemško govore�ega prebivalstva, v prekmurskih vaseh v Sloveniji govorijo madžarsko in slovensko, v
okraju Radkersburg/Radgona (Avstrija) pa posamezniki poleg nemš�ine uporabljajo tudi slovenš�ino. Seveda ima
podro�je za seboj tudi burno zgodovino, vojaške konflikte in s tem povezane izgone, desetletja pa je bilo razdeljeno
z železno zaveso. Ta ni predstavljala le neprehodne ovire med sosednjimi državami in je pretrgala vse regionalne
medsosedske odnose, temve� se je tu v �asu hladne vojne delila Evropa.

Geografsko gledano se v tej regiji stikajo trije podnebni pasovi, ki na majhnem prostoru tvorijo raznolike pokrajine.
Zaradi odro�nosti, po�asnega gospodarskega razvoja in še vedno neobdelanega mejnega pasu se je lahko ohranila
velika biotska raznovrstnost. Regija je skoraj v celoti uvrš�ena v naravovarstveno zaš�iteno obmo�je.

Rastline pripovedujejo o okoliš�inah, razvoju, pomenu in spremenljivosti svojih krajev izvora. Sporazumevajo se, se
prilagajajo in se premikajo. Obstoj divjih in okrasnih rastlin sooblikuje civilizacijsko, socialno in kulturno zgodovino.

Zaradi prepletenosti zemljevida odnosov in politi�nega zemljevida so posamezne rastline s svojimi posebnostmi
zgoš�eno prikazane na enem mestu kot v muzejskem prostoru, s �imer so pokrajine jasno ozna�ene kot teren in
podro�je znanja, na katerega vpliva �lovek.

Nepristnost omejene konstrukcije opozarja na dejansko stalno spremenljivost meja in absurdnost razmejevanja, kajti
rastline potujejo z zasejevanjem, se ne pustijo omejevati, s premikanjem meja izgubijo svojo državno identiteto, gredo
v pozabo in so vedno znova predmet novih odkritij. Zdi se, da so osvobojene zgodovine in jo hkrati tudi pripovedujejo.
Prav tako ponazarjajo zemljepisne, politi�ne, okoljske ali ekonomske pogoje.

V novih zasaditvah tu dobesedno povezujejo zgodovino in zgodbe z omogo�anjem novih pomenskih povezav, katerih
prihodnost ostaja odprta.

(Elisabeth Fiedler, vodja Inštituta za umetnost v javnem prostoru na Štajerskem)



VIDÉKEK TÉRKÉPE, 2019
Ezek nem államok, nem országok, hanem tájak.


RESANITA St. Anna am Aigenből indulva felderíti Ausztriában, Magyarországon és Szlovéniában a Hármashatár
régióját. Helyi emberekkel beszélgettek, biológusokkal és ökológusokkal kötöttek ismeretségeket, és jól bevált módon
növényeket gyűjtöttek (vásárlás útján, cserébe, illetve ajándékként) ezen az úton. Amit a növényeken kívül kaptak:
történetek és tudás- politikai és történelmi tények, biológiai és ökológiai információk, egyúttal személyes történetek és
betekintések a Hármashatár életterébe.

A művésznők feljegyezték a kutatásaik helyszíneit, a beszélgetéseket és találkozásokat, ezáltal egy bővített térképet -a
kapcsolatok térképét - megalkotva megtalálták az emberek olyan közvetlen hálózatát, akik képesek a jelenlegi határokon
felülemelkedve is együtt dolgozni. Megtapasztalva a mozgalmas történelem eseményeinek összefüggéseit, kivetítették
mindennek a halaszthatatlan globális célokra (természetvédelem, ökológia és klímaváltozás) gyakorolt indirekt hatásait.

A reálpolitikai történelem térképe átfedést mutat az aktuális ökopolitikai aktivitások térképével.

A projekt főszereplői, a kiválasztott növények, itt St. Anna am Aigennél egy állandó installációként lettek leültetve.
Tulajdonképpen az egész egy ökoszobor, melyet sokrétegű információkat tartalmazó szövegekkel láttak el és egyben a
táj része is, amelyet reprezentál.

A Hármashatár egy közös történelmi múlttal rendelkező térség, a különböző népek, nyelvek és sokoldalú
tradíciók tere, Ausztria, Magyarország és Szlovénia félreeső, ősi kisparaszti felépítésű régiói itt határolják egymást.
A magyarországi kétnyelvű (szlovén, magyar) Rábavidéknek van még egy kis létszámú németnyelvű lakossága,
Szlovéniában a kétnyelvű falvak (magyar, szlovén) a Muravidéken és kétnyelvű falvak (szlovén, német) az osztrák
Radkersburg körzetében vannak. Habár a terület változatos történelemet, katonai konfliktusokat és az ezekkel
összefüggő kiűzetések emlékeit mondhatja magáénak, a vidék részeit évtizedekig elválasztotta egymástól a
vasfüggöny. A jelenség nemcsak a határos államok közé állított áthatolhatatlan sorompót, megszakadt általa az
összes, régiók közötti szomszédos kapcsolat, a hidegháború éveiben ráadásképp egész Európát kettéválasztotta.

Földrajzi tekintetben három klímaövezet találkozik össze ebben a régióban, egy kis térségen belül változatos
tájak jelennek meg. A félreeső fekvése, a lassú gazdasági fejlődése és kihasználatlan határsávjai miatt nagy ökológiai
sokszínűség alakulhatott ki itt, a térséget csaknem teljes egészében természetvédelmi területnek nyilvánították.

A növények a körülményekről, a fejlődésről, a származási helyük jelentéséről és változékonyságáról mesélnek.
Kommunikálnak egymással, alkalmazkodnak egymáshoz és végül továbbállnak. A vad -és dísznövények előfordulása
civilizációs, szociális és művelődéstörténetet eredményez.

Hogy a kiválasztott növényeket a maga jellegzetességeire koncentrálva tudják megjeleníteni, a valós tájat, mint az
ember által befolyásolt területet elutasítva a növények egyetlen bizonyos helyen, mint egy múzeumi elzárt részen
lesznek bemutatva.

Egy behatárolt konstrukció mesterségessége a határok valóban folyamatos változékonyságára és a határok
kijelölésének abszurditására hívja fel a figyelmet, mivel a növények a magok szétszóródásával terjeszkednek, nem
hagyják magukat korlátozni, a határok eltolódásával egyidejűleg állami identitások is elvesznek, feledésbe merülnek,
majd újra felfedezik őket. Úgy tűnik, mintha felmentenék és egyben el is mesélnék a történelmet. Földrajzi, politikai,
ökológiai és ökonómiai viszonyokat mutatnak.

A történelem történetekkel való összekapcsolása új jelentésösszefüggéseket kelt életre, mely jelenség jövője nyitva
marad.

Elisabeth Fiedler (a Stájerországi Művészeti Közintézet vezetője)

Foto: Pilipp Sengl, RESANITA